Mi az ami ébren tart éjszakánként?
Sergio Perez: Óh, ez attól függ, hogy melyik estéről van szó! Vannak olyan éjszakák, amikor a soron következő versenyen jár az agyam, máskor éppen a lányoknál, vagy a barátaimnál járnak a gondolataim. De általában nagyon jó alvó vagyok.

Ha egy dolgot száműzhetnél az életedből, mi lenne az?
SP: A hátralévő életemből? Ez elég nehéz. Vannak olyan dolgok, amiket szeretnék eltüntetni, de semmi sem annyira hangsúlyos, hogy méltó legyen arra, hogy az „életem” döntése legyen… (nevet)

Mi volt a legértékesebb lecke az életedben?
SP: Nos, nincs egy dolog, ami kiemelkedne, de néhánnyal találkoztam már.  Amikor Európába, Németországba jöttem, még nagyon fiatal – csak 15 éves – voltam, és ez egy elég kemény időszak volt számomra. Kikerültem a családomból, a hazai környezetemből egy teljesen más környezetbe, és olyan fiatalon kellett megértenem, hogy mennyire nehéz ez a fajta életmód. Sok mindent kellett megértenem, ahhoz, hogy elhiggyem, ezek a leckék milyen sokat érnek mind a magánéletemben, mind pedig a szakmai életemben.

Mi, vagy ki az akit csodálsz?
SP: Csodálom azokat az embereket, akik soha nem adják fel, nem számít, hogy milyen nehezek a körülmények. Jól tudom, milyen nehéz dolog ez.

Ha fiatalabb önmagadnak adhatnál néhány tanácsot, mik lennének azok?
SP: Szerettem volna sok tanácsot kapni. Teljesen egyedül érkeztem Európába, és az élet tanított meg sok mindenre. Talán a legfontosabb az lenne, hogy olyan gyorsan válj éretté, amilyen gyorsan csak lehetséges. Eddig azt mondhatom, igazán büszke vagyok arra, ahogy eddig alakult az életem.

Ha a szezon végén véget érne versenyzői karriered, mihez kezdenél az életeddel?
SP: Visszamennék Mexikóba, megpróbálkoznék az ügyvédi pályával – és teljesen normális életet élnék.

Milyen állat tükrözi leginkább a személyiségedet?
SP: Hát, az biztos, hogy nem a koala. A koala túlságosan lusta hozzám képest. Bárki is választotta őt? Én lusta biztos, hogy nem vagyok.

Mi az, ami számodra fontosabb a győzelemnél is?
SP: A szakmai életemben semmi, de a magánéletemben a családom és a barátaim.

Mire költenéd az utolsó dollárodat?
SP: Nem hiszem, hogy sok mindent lehet kapni egy dollárért. Valószínűleg vizet vennék, hogy maradjon még pár órám, mielőtt végem lenne. (Nevet)

Mi a legnagyobb gyengeséged?
SP: Ha rossz eredményt érek el, akkor az nagyon lepadlóz. Olyankor egy-két óráig próbálom magamat összeszedni, de két óra múlva már túl vagyok a dolgon.

Milyen étel jelenti számodra a tökéletes kényelmet?
SP: A mexikói ételek. Szeretem édesanyám házias ételeit.

Mi az első dolgod, amikor egy verseny után hazaérsz?
SP: Amikor hazaérek Mexikóba, a kutyám abszolút elsőbbséget élvez. Aztán beugrok a saját ágyamba, később pedig elmegyek a barátaimhoz. Ha az európai otthonomba érek haza, akkor is ugyanez a helyzet, csak a kutyám nélkül. (Nevet).

Mitől félsz?
SP: A kígyókat kivéve, semmitől.

Kedvenc illatod?
SP: A benzin.

Mi a legjobb tanács, amit eddig kaptál?
SP: A családom mindig azt mondja, hogy dolgozzak olyan keményen és jól, amennyire csak tudok, mert az élet nehéz. És mindezt már fiatalon el kell kezdeni, mert egy napon úgyis ezt kell csinálni, és jobb, ha addigra már tudod, hogy mit jelent a kemény munka.

Az az ember vált belőled, akit mindig is elképzeltél?
SP: Igazából nem tudom. Furcsa érzés látni, hogy az emberek kezdenek sztárként kezelni. Mexikóban nagyon érdekli az embereket az életem, hogy mikor mit csinálok, és sosem gondoltam volna, hogy egyfajta közéleti személy válik belőlem. Mindig szerettem volna bekerülni a Formula-1-be, és ott versenyeket nyerni, de sosem vesztegettem a gondolataimat az ezzel járó hírnévre.  Kicsit furcsának találom, hogy az embereket hirtelen egy olyan személy érdekli, mint én.

Mi jelenti számodra az otthon érzését?
SP: A barátaimmal lógni.

Mikor voltál legboldogabb?
SP: Kanada egy nagyon érzelmes pillanat volt. Annyira sok mexikói rajongó volt ott, és mindez bevésődött a bőröm alá.

Mi az az esemény, amit nem tudsz elfelejteni, de ha lehetne, akkor megtennéd?
SP: A tavalyi monacói hétvége!

Ha életed végéig egy helyen kéne maradnod, az hol lenne?
SP: Egyértelműen a szülővárosomban, Guadalajarában. E felől semmi kétségem.