Már jóval a Formula–1-es világbajnokság 1950-es elindulása előtt elkezdődött az autóversenyzés története. Az első autóversenyt 1894-ben rendezték meg, az első modern Grand Prix-t 1906-ban, amelyet a magyar Szisz Ferenc nyert meg.

Az autóversenyzés Franciaországban kezdődött. Az első autóversenyt 1894. július 22-én, a Le Petit Journal párizsiújság szervezte. A versenyzőknek a Rouen-Párizs útvonalat kellett teljesíteniük. Ezeknek az autóversenyek a nyomvonala általában a nagyobb francia városoktól Párizsig tartott, később európainagyvárosok között, mint Berlin, Madrid, vagy Bécs.

A sok halálos baleset után elterjedtek a körpályákon való versenyek. 1906-ban a francia automobilklub megszervezte az első Grand Prix-t, magyarul nagydíjat. A versenyt Le Mans-ban tartották, egy 105 kilométer hosszú pályán. A 32 induló közül a magyar származású Szisz Ferenc győzött egy Renault-val.

Az első világháború után ismét megnőtt az érdeklődés az autósport felé. A '20-as években épültek Európa ismert versenypályái, mint az olasz Monza, a német Nürburgring vagy a belga Spa-Francorchamps. A legsikeresebb márkák ekkoriban a Bugatti és az Alfa Romeo voltak.
Az 1930-as években a német márkák beléptével, mint a Mercedes-Benz és az Auto Union, megváltoztak azerőviszonyok. Az Adolf Hitler által támogatott német csapatok egyértelműen domináltak, amelyet Hitler propagandaként használt fel, hasonlóan az 1936-os berlini olimpiához. 1936-ban nem világbajnoki versenyként megrendezték az első magyar nagydíjat a Népligetben.

A második világháború teljesen megállította a motorsportot Európában. A háború után, 1945 őszében éledt újra a versenyzés egy kis verseny keretében, a párizsi Bois de Boulogne parkban. Sok versenyző a harcmezőkön, vagykoncentrációs táborokban meghalt, a fiatal versenyzők nem tudtak versenytapasztalatokat szerezni, így a 40, 50 év feletti férfiak versenyeztek a világháború utáni időkben. Nem építettek új autókat, a régi háború előttiekkel versenyeztek. Az újjéelésztés idejében az Alfa Romeo dominált. 1949-ben elindult a Gyorsasági Motoros Világbajnokság, majd egy évre rá a formula–1-es is 1950-ben.

Szisz Ferenc

Szeghalom, 1873. szeptember 20. – Auffargis, 1944. február 21.

Ősei erdélyi szászok voltak, a család neve is a német süß (édes) szóból származik. Édesapja költözött át a „Sárrét fővárosába”, miután részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. Apja, Szisz János urasági lovászmester, anyja, Somogyi Julianna háztartásbeli volt. Hét gyermek közül Ferenc volt a hatodik. Iskolai tanulmányait Dobozon kezdte meg, ahol apja gróf Wenckheim Frigyes birtokán dolgozott gazdatisztként.

A gépészet iránti érdeklődése hamar megmutatkozott. Felvették a szeghalmi uradalmi gépműhelybe, majd a gyulai gimnáziumban tanult. A húszas éveinek elején lévő, lakatos és rézöntő munkával kenyeret kereső Sziszt magával ragadta az autók egyre növekvő térnyerése, ezért munkájával párhuzamosan – szabadidejében – műszaki tanulmányokat folytatott.

Az okleveles gépész és feltaláló mérnöki tehetségét a Renault fivérek gyorsan felismerték: szabadalmait megvették, s korlátlan kísérletezési és fejlesztési lehetőségeket kapott. Találmányaival és újításaival jelentősen javította a Renault versenyképességét, ő alkotta meg az első szabályozott öngyulladású motort, és ő váltotta ki a kurblit egy sűrített levegős indítószerkezettel.
1905-ben kinevezték a Renault tesztelési osztályvezetőjének, s noha e beosztása gyakran akadályozta a versenyzésben, 1906.június 26-27-én örökre beírta nevét az autóversenyzés évkönyveibe: Megnyerte az első Grand Prix versenyt. Teljesítményével Európa-szertenépszerű lett, képeslapok, plakátok készültek róla. A győzelemért 45 ezer frank jutalomban részesült, soron kívül megkapta a francia állampolgárságot, és ő volt az első autóversenyző, aki állami elismerést kapott Franciaországban. Szisz Grand Prix-győzelme, és a verseny üzleti sikere hamarosan több más Grand Prix verseny megszervezéséhez vezetett Európában.

A 30-as évek elején visszavonult, és feleségével a Párizstól mintegy 40 kilométerre fekvő Auffargis-i villájában élt, amíg 71 éves korában tüdőgyulladásban el nem hunyt. Az Auffargis-i temetőben helyezték örök nyugalomra. Felesége 1958-ban követte, „Famille Szisz” feliratú fekete márvány sírjukat a Francia Autóklub és a Renault Művek tartják karban.

Szisz Ferenc emlékét Franciaországban számos emlékmű őrzi, továbbá három múzeum: a Szisz Múzeum, amely a Le Mans-i versenypálya közelében található Renault Múzeum része, a Renault Történeti Múzeum, a Szeghalmi Sárréti Múzeum és a Haristestvérek Autós Múzeuma.
A Hungaroring első (jobb) kanyarját Szisz Ferencről nevezték el, 2003 óta pedig az új főbejárat előtt autós szobra fogadja a látogatókat.