Mi az ami ébren tart éjszakánként?
Pedro de la Rosa: Az időeltolódáson kívül az, ha az emberek meggondolják magukat egy olyan valamiben, amiről előtte már megállapodtak, majd úgy tesznek, mintha sosem mondtak volna ki dolgokat. Utálom az ilyet, és bevallom ez olykor álmatlanságot okoz.

Ha egy dolgot száműzhetnél az életedből, mi lenne az?
PdlR: Az apám halála. Néztem, ahogyan küzd degeneratív idegrendszeri betegséggel, és láttam őt egyre jobban legyengülni, miközben semmit nem tudtam tenni, hogy segítsek. Szörnyű volt.

Mi volt a legértékesebb lecke az életedben?
PdlR: Édesapám egyszer azt tanította, hogy mindig erőteljesen kell kezet rázni, és közben az illető szemébe nézni. Nincs olyan kézfogás, hogy ez ne jutna eszembe azóta is.

Mi, vagy ki az akit csodálsz?
PdlR: Csodálom a valódi embereket. Csodálom azokat az embereket, akik igazán szeretik, amit csinálnak, bármi is legyen az. Könnyű észrevenni, hogy ki az, aki igazán örömmel és élvezettel teszi a dolgát. Csodálom őket.

Ha fiatalabb önmagadnak adhatnál tanácsot, mi lenne az?
PdlR: Aludj kevesebbet, és tanulj többet!

Ha a szezon végén véget érne versenyzői karriered, mihez kezdenél az életeddel?
PdlR: Nem is tudom. Szeretnék több időt tölteni a családommal, és kevesebbet utazni. Ezen kívül valószínűleg megpróbálnám befejezni az egyetemi tanulmányaimat. De nem igazán tudom, mert egyelőre nem látom magam úgy, hogy a kormánykerék ne lenne a kezeim között…

Milyen állat tükrözi legjobban a személyiségedet?
PdlR: A kutya - egy jó barát.

Mi az, ami a győzelemnél is fontosabb számodra?
PdlR: Az érzés, hogy Te vagy a leggyorsabb, nem számít milyen autóval, vagy milyen kategóriában.

Mire költenéd az utolsó dollárodat?
PdlR: Vennék pár édességet a lányaimnak.

Mi a legnagyobb gyengeséged?
PdlR: Nem szeretek utazni és ebben a szakmában ez egy nagy gyengeségnek számít. Ez egy olyan dolog, amivel sosem sikerült megbirkóznom.

Milyen étel jelenti számodra a tökéletes kényelmet?
PdlR: Szeretem a jó spanyol paellát a tengerpart közelében. Amikor utazom a táskám egy  valódi energia doboz, mert úgy érzem, jobb, ha kerülöm a repülőn felszolgált ételeket.

Mi az első dolgod, amikor egy verseny után hazaérsz?
PdlR: Akármilyen későn is érek haza, mindig kicsomagolok, mert csak úgy tudok lefeküdni, és átgondolni a következő napomat.

Mitől félsz?
PdlR: Betegségtől, ami ellen nem lehet harcolni. Láttam ezt, és ilyenkor jövünk rá, hogy mennyire sebezhetőek vagyunk.

Kedvenc illatod?
PdlR: Benzin. Szeretem a kétütemű motorok égett üzemanyagszagát, mint ahogy a régi kart motorokét is. Illetve szeretem a heptán illatát is, édesapámmal mindig használtuk a gokart tisztításához.

Mi a legjobb tanács, amit valaha kaptál?
PdlR: Egyszer egy jó barátom azt mondta nekem, hogy próbáljak meg kicsit túlgondolni a következő futamon, vagy a következő két héten. Tudom, hogy ez egyszerűen hangzik, de szinte az összes autóversenyző - beleértve engem is - csak rövidtávon gondolkodik előre. Túlságosan is rövid távon, és nem tudjuk, hogyan kell hosszabbtávon, vagy oldalirányban gondolkodni. Ez egy egyszerű dolog, de nagyon nehéz elérni, ha egyszer bekerülsz ebbe a körforgásba.

Az az ember vált belőled, akit mindig is elképzeltél?
PdlR: Nem is tudom, azt hiszem, erre a kérdésre a feleségemnek és a gyermekeimnek kellene válaszolniuk. Megpróbálok a legjobb apa lenni, és egy olyan valaki, akire a gyermekei felnéznek, és büszkék rá. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez mennyire különleges dolog.

Milyen számodra az otthon íze?
PdlR: Semmilyen. Elmondhatom, hogy már rengetegszer költöztem, és tudom, hogy az otthon az nem egy épület, vagy falak. Az otthont magaddal tudod vinni bútorok, vagy különböző dolgok formájában.

Mikor voltál legboldogabb?
PdlR: Úgy érzem, nagyon szerencsés ember vagyok, mert nap mint nap nagyon sok boldog pillanatban van részem. Ahogy az egyik barátom is mondta egyszer, a nap legboldogabb pillanata, amikor a kocsiban belenézek a visszapillantóba, és elkapom a gyermekeim pillantását. Jó latinhoz méltóan azt hiszem, akkor vagyok a legboldogabb, amikor vasárnap egy nagy családi ebédnél mindannyian együtt vagyunk.

Mi az a dolog, amit ha megtehetnéd, inkább elfelejtenél?
PdlR: Amikor gyerek voltam, egy csavarhúzóval játszottam, megpróbáltam megszerelni vele a biciklit, és a csavarhúzó véletlenül megcsúszott, és beleállt az unokatestvérem szemébe. Majdnem elveszítette az egyik szemét. Ez egy olyan dolog, amivel egész életemben együtt kell élnem.

Ha életed végéig egy helyen kéne maradnod, az hol lenne?
PdlR: Barcelonában maradnék, ahol születtem. Nagyszerű hely, a tengerrel, a hegyekkel és az emberekkel együtt, és persze a napsütés…