A Formula-1-ben használt gyújtógyertya első ránézésre talán a személyautókban használt változatok másolatának is tűnhet. A száguldó cirkuszban alkalmazott gyújtógyertyáknak azonban eltérőbb feltételeknek kell megfelelni, hiszen többek között a V8-as motorok megfelelő teljesítményen történő üzemelésében is kulcsfontosságú szerepet játszanak. Az F1-es gyújtógyertyák üzemi hőmérséklete meghaladja még az olvadt láva hőmérsékletét is, és gyakran 2500˚C-os környezetben kell helytállniuk.
A Formula-1-es autó gyújtási rendszerének elemét képező gyújtógyertya segítségével érik el, hogy a csapatok által használatos üzemagyagok felhasználása révén mozgási energia jöjjön létre. Összesen nyolc darab gyújtógyertya található az F1-es erőforrásokban, ahol a megfelelő menetes csatlakozások segítségével rögzítik azokat a hengerfejekben. A gyújtógyertyák egyik vége a robbanótérben helyezkedik el a szelepek mentén a dugattyú felett.
A motor percenkénti 18.000-es fordulatszámának eléréséhez a gyertyáknak másodpercenként 20-szor kell begyújtaniuk. Egészen 35.000V-nak megfelelő feszültség halad keresztül a gyújtórendszeren a gyertya villamos csatlakozó elemén és a vörösréz magon keresztül a középelektróda mentén a motortesttel fémes, és egyben elektromos kapcsolatban lévő testelektróda végéig. A két elektródát egymástól elektromosan elszigetelő anyag miatt a keletkezett szikra az elektródák közötti légrésen kénytelen átugrani, hogy végül az így keletkezett ív begyújtsa a motor égésterében lévő üzemanyag-levegő keveréket. A folyamat eredményeképpen a berobbant elegy által keltett energia megindítja lefelé a dugattyút, és a hajtókar segítségével forgásba hozza a főtengelyt, ami végül előremozdítja a versenyautót.
A Formula-1 technikai szabálykönyve pontosan meghatározza a gyújtógyertyákra vonatkozó fejlesztési feltételeket, de a gyártás során felhasznált anyagok és az egyes technológiai elemek fejlődése révén az elmúlt években elvégzett újításoknak köszönhetően a korábbi változatokhoz viszonyítva közel 50%-kal kisebbre és könnyebbre készítik a jelenlegi gyújtógyertyákat.
A külső borítás szénacélból, míg a gyertya középső részén található elektróda réz és speciális nikkelötvözet felhasználásával készül el. A megfelelő kialakítású kerámiaszigetelő révén pedig a gyújtógyertya ellenálló lesz a felhasználás során keletkezett magas hőmérsékleti körülményekkel szemben.
A Formula-1-ben használt gyújtógyertyáknak akár a 2500˚C-os üzemi környezetben is kell helytállniuk.
A gyújtógyertya fejlesztési fázisai alatt szorosan együtt kell működni a motor tervezésével foglalkozó szakemberekkel, hiszen mind a méretbeli-, mind pedig a műszaki paramétereket illetően igazodni kell a versenyautó erőforrásához. A gyújtógyertya tervezése alatt szem előtt kell tartania a mérnököknek azt is, hogy a gyertya felhasználása során gyújtási feszültség-szivárgás ne következzen be, és az alkalmazás során jelentkező hőterheléssel szemben is tökéletesen helyt kell állni. Míg a személyautókban használt gyújtógyertyáknak hidegindítási feltételek mellett kell megfelelő tartósságot produkálni, addig a Formula-1-es motorok az indulás előtt felmelegednek közel az üzemi hőmérsékleti értékre. Ez utóbbi azt is jelenti egyben, hogy a mérnököknek olyan gyújtógyertyát kell készíteni, amely tökéletesen ellenáll a maximális égési hőmérsékletnek. Nem megfelelő hőmérsékleti tartományra történő tervezés következtében ugyanis a gyújtógyertya könnyedén túlmelegedhet, ami rossz gyújtási jellemzőket és végül a motor jelentős mértékű károsodását is eredményezheti.
A gyújtógyertya középső szekciójának és az elektróda közötti rész mechanikai kialakításának módja rendkívül kritikus a megfelelő ívképződés miatt. Ez határozza meg ugyanis a gyújtógyertya által keltett ív irányát és nagyságát. A fejlesztések során kellő alapossággal kell eljárniuk a mérnököknek, még a kisebb módosítások esetében is, hogy végül a teljesítményét és műszaki paramétereit illetően is tökéletes gyújtógyertya születhessen. Természetesen a fejlesztések alatt készülnek rossz paraméterekkel rendelkező változatok is, amelyek a motorok teljes tönkremenetelét okoznák abban az esetben, ha azok kikerülnének a versenypályákra.
A Formula-1-es versenyautókban és a személyautókban alkalmazott gyújtógyertyák közötti alapvető különbséget a méret és a mechanikai szilárdság jelenti. Az F1-es erőforrásokban ugyanis ezeknek a gyertyáknak igen nagy vibrációt, és a gyújtás során jelentkező, nagyságrendileg 100bar (1470psi) nyomást károsodás nélkül kell elviselni. Mindezek mellett a kétféle területen alkalmazott gyújtógyertyák élettartama is más. Míg a személyautókban használt változatokat 100.000km megtétele után kell cserélni, a Formula-1-es konstrukcióban minden egyes verseny után, vagyis 300-500km-t követően kell új darabra váltani.
A Formula-1-ben használt gyújtógyertya tehát a versenyautó motorjához és minden egyes alkotóeleméhez hasonlóan úgy van megtervezve, hogy a maximális teljesítményt egy-két futam alatt biztosítsa. A gyertya legkisebb mértékű szennyeződése is befolyásolja a köridőket, ami egyben jelentős teljesítményvesztéshez is vezethet. A versenyek alatt uralkodó helyzet tehát olyan, mintha bent lennénk az oroszlán barlangjában, vagyis semmiképpen sem szabad esélyt adni a hibázásra.
Technikai adatok:
Hossz: 60mm
Átmérő: 8.5mm (az elektróda végénél)
Súly: 26g
Anyagok: szénacél, nikkelötvözet, vörösréz, kerámiaszigetelő
|