A Formula-1-es versenyautó futamra történő felkészítésekor számtalan részletre, felszerelésre oda kell figyelnie a csapatoknak: a pilóta sisakjára, a megfelelő rádiókapcsolatra, és még a vizet tartalmazó kulacsra is. Egy dologról azonban nem szabad megfeledkezni: az autót a pilóta önmaga nem tudja beindítani, hiszen ehhez egy külső eszközre van szükség.

A verseny megkezdése előtt számtalan egyéb rendszer működését le kell ellenőrizni a csapat szakembereinek, még mielőtt az autóval egyetlen egy métert is megtenne a pilóta. A Formula-1-es versenyautókban lévő igencsak nagyteljesítményű V8-as erőforrás beindítása külön feladatot igényel.

Egy mobil kivitelű elektromos indítókészülék – amelynek a kezelését a csapat egyik szerelője látja el – segítségével hozzák működésbe az F1-es versenyautó motorját. A berendezéshez tartozó hosszú rudat csatlakoztatni kell a diffúzoron kialakított nyíláson keresztül a versenyautó hátsó részéhez, egészen pontosan annak sebességváltójához. Amikor a rúd megfelelően illeszkedik, egy gomb megnyomására a 24 voltos szerkezet a sebességváltón keresztül megforgatja a motort. Az autó motorját addig kell pörgetni, amíg a mérnökök számára elfogadhatóvá nem válik annak sebessége és az olajnyomás értéke egyaránt. A folyamat sikerességét követően pedig az autó elektronikai rendszeréhez csatlakoztatott laptop segítségével megtörténik a gyújtás bekapcsolása.

Az indítókészülék külső energiaforrással rendelkezik, amely az indítót hordozó kiskocsin van elhelyezve. Ezt pedig a készüléket kezelő szerelőnek kell odahúznia a rajtrácson álló versenyautóhoz, vagy éppen a garázsban oda, ahol az autót de akarják indítani.

A Formula-1-es versenyautó indítókészüléke a hajtáshoz szükséges elemeken kívül kuplungot is tartalmaz. Mivel a motor- és az indítókészülék forgási sebessége között hozzávetőlegesen ötször akkora különbség van, biztonsági okból az indítóberendezésen egy speciális ékkel ellátott szabadonfutó-kapcsoló is kialakításra kerül. Ez voltaképpen olyan, mint a kerékpárok esetében a szabadonfutó kerék, amelynek köszönhetően a motor felpörgetését követően a szerelő anélkül ki tudja húzni az indítókészülék rúdját – amelyet azt megelőzően a versenyautó sebességváltójához illesztett -, hogy az bármiféle sérülést okozzon számára. Annak érdekében pedig, hogy a felpörgetett motor ne tudjon visszarúgni, és így akár igen komoly balesetet okozni az indítókészülék kezelőjének, egy kioldószerkezettel is ellátták azt a szakemberek.

Az indítókészülék elkészítésekor a csapatok elsősorban a megbízhatóságra törekednek, és nem pedig a minél kisebb súly elérésére. Ez sokkal lényegesebb szempont ennél az eszköznél. Régebben, amikor ún. fedélzeti indítót használtak a Formula-1-ben, akkor természetesen arra törekedtek, hogy az minél könnyebb legyen, ezért az akkori megoldás kivitelezéséhez levegős rendszert építettek ki. Manapság viszont már a tartósságra összpontosítanak, aminek köszönhetően nem igazán szokott ezzel a berendezéssel probléma lenni.

A mobil indítórendszer gyártása során a tartószerkezethez alumíniumot, a készülék rúdjához pedig acélt használnak fel. Az eszköz teljes hossza eléri a 1.200mm-t, és a működtetéséhez szükséges 24V-os tápfeszültséggel ellátott berendezés hozzávetőlegesen 15kg súlyt képvisel.