Az F1-es versenyautóban található vezetékhálózatot egy kis képtársítás útján talán az emberi test meglehetősen szövevényes idegrendszeréhez lehetne hasonlítani.

Az autót behálózó vezetékek és csatlakozók segítségével jut el a villamos energia a Formula-1-es versenyautó elektromos készülékeihez, és az érzékelők által küldött jelek is ezeken keresztül kerülnek továbbításra.

Az autóban lévő vezetékrendszer nagyon fontos feladatot lát el. A vezetékek az autó minden fontosabb részében megtalálhatóak. Ide kell sorolni az autó mind a négy kerekét is, ahonnan a vezetékek a karosszéria alsó részébe futnak, de természetesen a motor sem marad érintetlenül. Tulajdonképpen az autó orrától egészen a hátsó lámpáig minden be van vezetékezve.

Bármennyire is furcsán hangzik, de egy Formula-1-es versenyautóban hozzávetőlegesen 2km hosszúságnak megfelelő vezetékhálózatot építenek be a mérnökök, ami tulajdonképpen megegyezik a Mercedes-Benz E-osztályú autójában lévő vezetékmennyiséggel. A vezetékvégek összeillesztéséhez több mint 220 féle megoldást alkalmaznak, amivel legalább 30-40 féle különálló rendszert alakítanak ki.

Mindegyik rendszer kiépítéséhez jó néhány szakemberre és igen sok munkaórára van szükség. A versenyautó karosszériáján a fő csatlakozási pontok kialakítása legalább 100 órát vesz igénybe, és a McLaren Racing Elektronikai Fejlesztő Részlegénél például közel 1.300 vezetékcsatlakozást készítenek egy szezonban. Az elektromos hálózatnak – amelynek a teljes élettartama 15.000km – 3.000 kilométerenként karbantartáson, illetve igen alapos átvizsgáláson kell átesnie.

A Formula-1-es versenyautókban kialakított villamos rendszerek megépítéséhez használt elemeknek a katonai- és űrtechnológiai körülményekre kidolgozott előírásoknak kell megfelelni, hiszen sokszor igen szélsőséges igénybevételeknek kell ellenállniuk. A szakembereknek nagy precizitással és odafigyeléssel kell elkészíteni az egyedi módon árnyékolt vezetékeket, amelyeket speciális védőköpennyel és csatlakozókkal látnak el. A vezetékek és a csatlakozók elkészítését követően minden egyes elem szigorú teszteken megy keresztül, és csakis a megfelelő eredményeket követően kerülhetnek felhasználásra, illetve beépítésre.

Miután ezeket a komplex egységeket behelyezik a versenyautó karosszériájának meghatározott pontjaira, a műszaki specifikációkban meghatározott nyomvonalon beszerelik és rögzítik a vezetékeket, majd a csatlakozások segítségével pedig összeáll a kész rendszer.

A Formula-1-es autókban lévő vezetékhálózatnak az autóval együtt kell fejlődnie. Ha például teljesen új elektronikai eszközök, szenzorok kerülnek beépítésre, vagy csak egyszerűen áthelyezik azokat az autó más pontjára, a vezetékrendszert is módosítani kell. A fejlesztések során az egyik legalapvetőbb szempont, amire a mérnököknek törekednie kell, hogy a kezük közül kikerülő végtermék megbízható legyen. A második kritérium a vezetékek és csatlakozók minél kisebb súlya, a harmadik pedig a karbantartási- és beépítési szempontok figyelembe vétele.

A versenyautó elektromos rendszerének, valamint vezetékhálózatának megtervezéséhez, illetve fejlesztéséhez a legújabb CAD (CAD angol rövidítés, melynek jelentése: Számítógéppel Segített Tervezés) programcsomagot használják a mérnökök. Ezzel nemcsak időt takarítanak meg, hanem már a tervezés fázisában különböző alternatívákat is megvizsgálhatnak.

Az F1-es versenyautó vezetékhálózata tehát döntő fontossággal bír. Önmagában nézve nem játszik ugyan szerepet a versenyautó teljesítményében, de a különböző szoftverekkel és elektronikai eszközökkel együtt alkotott csomag már döntő jelentőséggel rendelkezik, amit minden egyes konstrukció kifejlesztésénél és megépítésénél figyelembe kell venni a csapatoknak.

A Formula-1-es versenyautó vezetékhálózatának tervezett élettartama 15.000km, amelynek szélsőséges igénybevételeknek is ellen kell állnia.