Mi az ami ébren tart éjszaka?

Lewis Hamilton: A fény. Szó szerint a fény. Igazán jól alszom, de nem szeretem ha világos van a szobában.

Mi volt a legértékesebb leckéd eddigi életed során?

LH: Azt hiszem az, hogy ’soha nem adjam fel’. Ez volt talán a legértékesebb lecke. Mindig vannak olyan időszakok, amikor már le akarsz mondani a dologról. Ez megtörténhetett volna akár egy versenyen, akár egy szezonban, vagy úgy általában a versenyzői karrieremmel, de én csak mentem előre. És nézd meg hol vagyok most!

Ha fiatalkori önmagadnak adhatnál egy tanácsot, mi lenne az? 

LH: Hogy Kínában nagyon csúszós a boxbejárat! (Nevet) Oké, ez nem túl régi tanács lenne. Valószínűleg azt, hogy soha ne add fel. Ez örök érvényű.

Ha a szezon végén véget érne F1-es karriered, mihez kezdenél az életben?

LH: Azt hiszem, jelentkeznék egy színiiskolába és kipróbálnám magam kámeaszerepben néhány kisebb filmben. (Kámeaszerep: rövid karakterszerep, melyet ismert színész vagy más ismert személyiség alakít) Vagy a zene világában. Jó lenne egy zenekarban játszani - egy kisebb zenekarban.

Ha egész életedben egy helyen kellene maradnod, az hol lenne?

LH: Grenadában. Ott nyugodt lenne az élet, gyönyörű az időjárás, gyönyörűek a strandok.
Úgy érzem, hogy ott lennék leginkább.

Milyen állat tükrözi leginkább a személyiséged?

LH: Oh. Kedvenc állatom a fekete párduc – a legkirályabb, legügyesebb állat. Lehet ez lenne a megfelelő. (Nevet) De nem vagyok benne biztos.

Mi az ami a győzelemnél is fontosabb az életedben?

LH: Család.

Mikor voltál a legboldogabb?

LH: Amikor megnyertem életem első nagydíját. Ez egy hatalmas dolog, minden eséllyel szemben feljutni oda, ahol mindig is szerettem volna lenni, a dobogó tetejére.

Milyen érzés, ha hősként tekintenek rád?

LH: Amikor az emberek ezt mondják, nem sokat mond nekem, mert nem tudom elképzelni. Semmit nem jelent, mert úgy érzem magam, mint egy átlagember. Olyan vagyok, mint mindenki más. Egy átlagos iskolába jártam, átlagos dolgokat csinálok. Volt egy srác – idősebb mint én – aki egy étteremben azt mondta a minap, hogy én vagyok az ő hőse. Furcsa volt, mert számomra a hős például Superman. De én nem vagyok Superman! (Nevet)

Mi a legnagyobb gyengeséged?

LH: Ezt nem árulom el! Valamennyire gyengém az édesség. Nem tudom távol tartani magam az édességtől. Valahányszor édességet látok, akár csokoládét, akkor lecsapok rá. Aztán az edzés a bosszú.

Milyen étel jelenti számodra a tökéletes kényelmet?

LH: Az édesség. A Haribo.

Mi az első dolgod, amikor egy verseny után hazaérkezel?

LH: Megnézem mi van a hűtőben – milyen étel és milyen édességek.

Kedvenc illatod?

LH: Édességek? Amikor kinyitok egy zacskó cseresznyés Haribót. Az az illat.

Mi a legjobb tanács, amit valaha kaptál?

LH: Az, hogy mindig két lábbal a földön álljak. Hogy mindig emlékezzek arra, honnan jöttem. Maradjak alázatos. Ezek az édesapám tanácsai.

Az az ember vagy, akit mindig is elképzeltél?

LH: Nem tudtam, hogy mi leszek. De azt hiszem, egészen biztosan túlteljesítettem amit valaha is gondoltam volna – minden tekintetben.

Mit jelent számodra az otthon íze?

LH: Ha sült van vacsorára, az otthonra emlékeztet. Vasárnap mindig az volt otthon.