Kimi Räikkönen Monaco után házi feladatot kapott csapatfőnökétől: Maurizio Arrivabene sürgős javulást vár tőle az időmérőn. Tényleg ennyire komoly lenne a finn problémája? A számok és a csapattársak elleni mutatók árulkodóak!

Noha a Ferrari állítólag hajlik a hosszabbításra, Maurizio Arrivabene a közelmúltban több alkalommal is figyelmeztette Kimi Räikkönent: ha meg akarja tartani ülését 2016-ra, egész évben erős teljesítményt vár tőle. Azt követően pedig, hogy a finn Monacóban elszenvedte idei hatodik időmérős vereségét csapattársától, Sebastian Vetteltől, a Scuderia csapatfőnöke arra is fölhívta a „Jégember” figyelmét, hogy sürgősen javítania kell egykörös teljesítményén. „Kimi problémája az időmérő edzés. Pedig bizonyos futamokon ugyanolyan gyors, mint Seb. Az időmérőkön sokszor azért nem megy neki, mert forgalomba kerül, ám az is igaz, hogy elég jelentős a lemaradása az előtte végző autókkal szemben. Ha sikerülne javítania az időmérőkön, nem lenne annyi gondja a versenyeken sem, hiszen azokon szuper, mindig jó munkát végez” – magyarázta a Ferrari csapatfőnöke.

Räikkönen a mezőny az egyetlen olyan versenyzője, aki eddig mind a hat kvalifikáción vereséget szenvedett csapattársától. Hogy gondjai vannak az időmérőkön, ő maga sem tagadja, elmondása szerint gyengélkedését főként a gumimelegítési problémái okozzák, melyben az abroncsokkal rendkívül kíméletesen bánó autója sincs a segítségére.

A vezetési stílus problémája

Az F1-es szakíró James Allen azonban úgy véli, jóval általánosabb problémáról van itt szó, mint elsőre gondolnánk. A brit alaposabban is kielemezte a finn 2012-es visszatérése óta látott időmérős eredményeit. Elsőként azt állapította meg, hogy Räikkönen az elmúlt három és fél esztendőben gyakorlatilag egyszer sem rendelkezett olyan autóval, mely igazi favoritnak számított volna a kvalifikációkon. Ezt bizonyítják a számok: a Lotus 2012-ben és 2013-ban mindössze két alkalommal állt az első rajtsorban (Romain Grosjean a 2012-es Magyar Nagydíjon és Räikkönen 2013-ban Kínában); akárcsak a Ferrari (Vettel 2015-ben Malajziában és Bahreinben). Érdekes megemlíteni, hogy autói szinte kivétel nélkül kíméletes gumikezelésükről voltak híresek.

Mindez persze még nem magyarázza meg a finn házon belüli vereségeit. „Az időmérő nagyon sok tényezőtől függ. Egy körön belül kell összeraknod a három legjobb szektorodat. Egyszerűnek hangzik, de meglepően kevés versenyző képes rá rendszeresen. Räikkönen erősségét az jelenti, hogy képes sokáig a határon autózni a hosszú etapok során anélkül, hogy túl sokat venne ki a gumikból, és rontana a tapadásukon” – írja Allen.

„Gyanítjuk, hogy az idei problémáiban szerepe van a Pirelli apróbb változtatásainak, melyeket erre az évre végeztek el. Különösen a hátsó gumik megerősítésének, szerkezeti változásának. Räikkönen konzervatív stílusa előny a versenyeken, de az időmérő edzésen akadálya a tapadás gyors megtalálásának, főleg a túl kemény és túl hideg gumik esetében. Hamilton ennek épp az ellenkezője: agresszív, erőteljesen fékez, több energiát visz a gumikba. Mivel a hátsó gumikat idén jobban megváltoztatták, mint az elsőket, nem kedveztek Räikkönennek, aki nem az erősebb hátsó gumikat, hanem a finomabb első tengelyt kedveli. Vettel pedig éppen azért versenyképesebb, mint tavaly, mert teljesítménye nagyban függ a hátsó rész stabilitásától, melyet a Ferrari nagyobb leszorítóereje és az erősebbé tett gumik révén meg is kap” – elemezte a helyzetet a szakíró.

Árulkodnak a csapattársak elleni mutatók

Allen a stíluskülönbségek után aztán visszatér a számokhoz, s megvizsgálja Räikkönen Romain Grosjean (2012, 2013 – Lotus), Fernando Alonso (2014 – Ferrari) és Sebastian Vettel (2015 – Ferrari) ellen mutatott teljesítményét is. Miközben a Lotusnál a finn 20-16-ra legyőzte csapattársát, ugyanez a Ferrarinál 25 időmérőjéből csupán háromszor sikerült neki.

2012-ben 9-10-es vereséget szenvedett Grosjeantól, ám átlagos rajthelyezése 0,2-del jobb volt a franciáénál. A futamokon mindeközben átlagban 2 helyezést javított – igazolva, hogy már akkor is a versenytempó számított a legfőbb erényének. A következő évben Räikkönen minden téren csapattársa fölé kerekedett, a versenyeken pedig már átlagosan három pozíciót tudott javítani az időmérős helyezéséhez képest.

Miután a Ferrarihoz került, mutatói viszont jelentősen romlottak. Tavaly Fernando Alonso ellen 3-16-ra veszített, ám hogy a spanyol rajthelyezései is rendre gyengébbek voltak, mint a vasárnap elért pozíciói, azt sugallják, hogy a Ferrarinak egy éve nem volt az erőssége a kvalifikáció. Érdekesség, hogy Räikkönen a múlt évben a versenyeken sem volt sokkal jobb, mint az időmérőkön – csupán 0,25-os javulást ért el szombatról vasárnapra. Ez azt mutatja, hogy valóban egész évben küszködött autójával.

Idén ez a szám ismét 2 fölé emelkedett, ám ez inkább annak köszönhető, hogy szombatonként rendre alulteljesít. Erre utal az ő és Sebastian Vettel átlagos rajthelyezései között meglévő 3,7 helyes differencia is.

James Allen zárásként kiemeli, Arrivabene Räikkönen időmérős formájával kapcsolatos aggodalma nagyon is megalapozott. Végül pedig azt is kiemeli, miért sürgeti annyira a finnt főnöke: „Jó esély van rá, hogy hosszabbítsanak vele 2016-ra, amikor a csapat már a bajnoki címekért szállna harcba – valószínűleg inkább Vettellel. De Räikkönenre is szükségük lesz a konstruktőri bajnokságban. 2017-re pedig Valtteri Bottas és mások érkezését is fontolgathatják.”

( motorsportal.hu )