Amikor épp nem helikopterből hajigálták ki egymás útlevelét, férfi nemi szervet rajzoltak bele. Volt, hogy poroltóval támadtak a másikra, máskor egy slusszkulcs elhajításával okoztak kínos pillanatokat. Egy azonban biztos: feledhetetlen idők voltak mindkettejük számára. Gerhard Berger az Ayrton Sennával való közös csínytevésekről, mókákról és kettejük barátságáról.

Bosszúsággal és nevetéssel teli, őrült időszak volt. A versenyzőkre a kevésbé mediatizált világban még egyáltalán nem irányult akkora figyelem, mint manapság, így nagyobb tér volt… nos, keresztbe tenni egymásnak, mégpedig a lehető leggaládabb módon! Gerhard Berger és Ayrton Senna 1990 és 1992 között három szezonon át voltak csapattársak a McLarennél, s a pályán látott versengésüknél csak a pályán kívüli tréfákban vívtak nagyobb csatát egymással.

Pedig a háromszoros világbajnok – amúgy pedig munkamániás – brazil sosem állt nagy mókamester hírében, sőt. „Ayrton nem volt egy laza férfi. Nem volt igazán humorérzéke. Képes volt nevetni a vicceken, de ő maga nem tudott jól viccet mesélni. Nekem is sikerült néha megnevettetnem – amire szívesen emlékszem vissza –, de sosem kockáztattam volna meg, hogy tréfálkozzam vele, amikor verseny üzemmódban volt” – nyilatkozta róla egykori sajtósa, Betsie Assumpcao Head.

Senna már az utánpótlás-kategóriákban, mi több a gokartban is különcnek számított. Amikor Nagy-Britanniába került is, csak ritkán volt képes fölengedni, csapata és társai egyaránt magának valónak tartották, aki képtelen igazán elszakadni a versenyzés világától. A tréfa terén határokat nem ismerő Gerhard Bergerrel viszont minden másként volt. „Senna hamar rájött, hogy én vagyok számára az ideális csapattárs. Megleptem őt a gyorsaságommal, képes voltam közelebb kerülni hozzá, mint mások, még Prostnál is közelebb. Ennek ellenére nem jelentettem számára valódi fenyegetést, mert a tökéletességével sikerült sakkban tartania” – magyarázta a brazilra gyakorolt hatása okait Berger évekkel később.

Senna remek barátságot alakított ki Bergerrel, aki mellett képes volt lazulni, elszakadni az állandó tökéletességre, precizitásra való törekvéstől. És ebben nem kis szerepük volt azoknak a csínytevéseknek, amelyekkel egymáson próbáltak túltenni három közös szezonjuk alatt.

Az adelaide-i mártózástól a határtalan vetélkedésig

Az egész 1990-ben az adelaide-i szezonzárón kezdődött. Berger a hoteljükben abból űzött tréfát, hogy embereket lökött ruhástul a medencébe. Senna is az áldozatok közé került, amit elsőre kissé zokon vett. Ám később igyekezett viszonozni az osztrák „kedvességét” – mégpedig egy, a hotelszobában ráengedett hideg zuhannyal… És ezzel gyakorlatilag elszabadult a pokol. „Tiroliként sosem lehetsz vizes” – emlékezett vissza Berger a nagy vetélkedés kezdetére életrajzi könyvében. „De legalább ezzel jelezte, hogy benne van a játékban.”

„Ayrton egy nap arra lett figyelmes, hogy ez egyfajta vetélkedéssé vált közöttük, hogy ki tudja ízléstelenebb butaságokkal kihívni maga ellen a másikat. És ő gyakran partner volt ebben” – mondja erről volt főnökük, Ron Dennis.

A visszavágás nem váratott sokáig magára. S mint általában, annak során Berger egyúttal próbálta is felülmúlni Sennát. „Egy slagból meghosszabbítottunk egy tűzoltó készüléket, és hajnali három körül bevezettük az ajtója alatt. Meghívtunk még pár nézőt is, aztán megnyomtuk…” – emlékszik vissza a másik hotelkalandra. Senna szobája romokban hevert, a brazil pedig az ablakon át menekült, miközben magyarázkodhatott a többi vendég előtt. „Nagyon kínos volt számára 1990-ben még eléggé görcsös volt. Harmincévesen nagyon komoly embernek számított, akinek igen nehezére esett egy kicsit fölengedni. Egyszerűen sosem csinált hülyeséget – velem ellentétben. Később viszont sikerült egész jól felolvasztanom.”

Berger később sem ismert határt a mókában. Mexikóvárosban egyszer a napon „érlelt” sajttal és hallal pakolta tele csapattársa hotelszobáját. Jutott belőle az ágy alá, de még a szellőző nyílásokba is. „Olyan brutálisan bűzlőtt, hogy azt el sem tudják képzelni” – mondja Berger. Senna természetesen megsértődött, ám Magyarországon revánsot vett. Miközben Berger átöltözött, ő ellopta a versenyzői overallját. Bergernek fehérneműben kellett ruhája nyomába erednie, amit végül meg is talált a csapat kamionja előtt. A büszke Sennával együtt.

Később kettejük tréfái aztán az egész McLarenre átragadtak, még Ron Dennis is részt vett bennünk. „Egyszer elmentünk búvárkodni Hamiltonba. Már elég mélyen voltunk, amikor Gerhard fölém úszott és elzárta a levegőmet” – mesélte Dennis, aki szerint Berger a határokat feszegette vicceivel. „Ő ezt viccesnek tartotta! Ugyanezen a kiránduláson bedobtak engem a vízbe, és azon tanakodtak, vajon odavonzom-e a cápákat. Ez most nagyon viccesnek hathat, de higgyék el, akkoriban nem volt az…”

Dennis persze Sennáról is őriz hasonló szép emlékeket. „Egyszer kaptam tőle egy borítékot, amit még mindig őrzök. Ezen stílusosan a sisakja is szerepel, annak idején pedig tízezer dollár volt benne: egy fogadás tétje. Ezt Mexikóban kötöttük, arról, vajon meg tudok-e enni egy doboz chilit. Azelőtt befaltam, mielőtt visszavonhatta volna a fogadást! Ez volt a negyedik alkalom, hogy elveszített ellem egy fogadást. Emlékszem a pillanatra, amikor odaadta nekem ezt a borítékot, és elmondta, soha többé nem fogad velem! Belerángattam a fogadásokba, ez pedig nem volt szép dolog! Ez egy örök emlék, mert nehéz volt őszinte mosolyt csalni Ayrton arcára, de pénz kicsalni tőle talán még ennél is nehezebb” – mondta a volt csapatfőnök.

„Egy igazi gazfickó volt, de jó értelemben”

A csínytevésekben olykor más csapattagok is segédkeztek a két versenyzőnek. Például a Senna fizikoterapeutájaként ismertté vált Josef Leberer, Berger honfitársa, aki egy ízben altatóval megspékelt narancslét kínált Senna honfitársának és jó barátjának, Mauricio Gugelminnek a japán verseny délelőttjén… „Egy órával a rajt előtt négy altatót tett bele a narancslébe, és azt küldte nekem. Képzeljék csak el, mindenki gázt ad, én meg alszom az autóban” – mesélte nevetve a végül el nem fogyasztott italról Gugelmin.

De a másik brazilt sem kellett félteni. Japánban ő és Senna a híres gyorsvonaton borotvahabot fújt Berger cipőjébe, így az osztráknak végül titokzokniban és szmokingban kellett megjelennie a szponzoreseményen…

Ez volt az a japán hétvége, amelyen Senna a futam végén átengedte a győzelmet Bergernek, hogy megköszönje addigi támogatását. Az osztrák elismeri, nem vette túl jó néven az amúgy barátinak szánt gesztust. „Belülről emésztett a dolog. Így ugyanis az egész világnak megmutatta, ki az úr a háznál, és hogy a bajnokságban úgy áll, hogy még a kis Bergernek is enged valamit. De a barátságunkra ez nem volt hatással” – nyilatkozta Berger.

Egy 2011-es F1Racingnek adott interjújában pedig elmondta, szerinte Senna még a mókázást is igyekezett fölhasználni a pályán történő előnyszerzésre. „Szerette az én életvitelemet, és át is vett belőle ezt-azt. De végső soron ez is csak a játszma része volt, hiszen éjjel-nappal azon agyalt, hogy tudná tönkretenni a versenyed. Igazán kedveltem őt, de Ayrton rendkívül önző volt. Egy igazi gazfickó – de jó értelemben. Ilyennek is kellett lennie. Jófiúként nem leszel ugyanis világbajnok. De az emberek nem kritizálták őt, mert amúgy egy kedves fickónak látták. Nagyon okosan csinálta. Olyan volt, mint Michael Schumacher, csak jobb módszerrel.”

Polgárpukkasztó tréfák…

Japánt követően Senna folytatta a vetélkedésüket: egy futammal később fenekestül felforgatta Berger hotelszobáját. Aztán jött, a talán minden korábbinál keményebb válasz. Berger kivette Senna útleveléből a fotót, a helyére pedig egy Ron Dennis által „méretarányosnak” nevezett férfi nemi szervet rajzolt… De a legbizarrabb az volt, hogy Senna mindezt csak jóval később vette észre, ami miatt igencsak kellemetlen helyzetbe került. „Csak akkor vettem észre, amikor Argentínán keresztül visszarepültem Brazíliába. Volt ott pár komoly arc” – mesélte akkoriban Senna, aki emiatt kénytelen volt hosszasan elidőzni Buenos Airesben…

De nem ez volt az egyetlen légi kaland, ami efféle csínyek miatt vált maradandó emlékké. „Amikor egyszer Brazíliában meglátogattam őt, úgy döntöttünk, helikopterrel megyünk el úszni egyet” – meséli Berger. „Egy strandon szálltunk le, igazi káoszt idéztünk elő, mivel senki sem látott semmit, mert mindenkinek a szeme telement homokkal. Aztán kiszálltunk, mintha misem történt volna, elmentünk úszni, visszaszálltunk a helikopterbe. Mondhatni eléggé gyerekes dolog volt…” – ismeri el Berger.

Helikopteres történetük 1992-ből Monzából is van egy. Berger ekkor dobta ki Senna méregdrága aktatáskáját a levegőben. „Nagyon büszke volt a kofferjére, és mindannyian tudtunk, hogy nyolcezer dollárjába került, és hogy Amerikában úgy reklámozták, hogy egy ember egy elefántot is enged ráállni. Tehát ellenőriztem ezt a táskát, megnéztem, hogy ér földet 150 méterrel alattunk és ver nagy porfelhőt maga körül…”

Bergernek nem volt szerencséje, mivel a fák helyett végül egy bírói állás közelében landolt a „küldemény”, amit így Senna aztán hamar vissza is kapott. A táska túlélte, a benne lévő tollak viszont nem, így az végső soron használhatatlanná vált. Senna igencsak mérges lett csapattársára, de megharagudni sosem tudott rá igazán. „Végső soron foglalkoztatta a kérdés, vajon van-e olyan hibbant valaki, hogy kidobja a helikopterből Ayrton Senna aktatáskáját…”

Akármennyire is bosszankodott, Senna bizonyos szempontból nagyra tartotta Berger lazaságát és bátorságát is. „Gerhard a legveszélyesebb ember a Forma–1-ben. Nem a pályán, hanem a magánéletben. Egy másodpercre sem vagy biztonságban mellette” – mesélte egyszer a bajnok.

És hogy mennyire igaza van, jól példázza egy milánói kalandjuk is a forgalmi tumultusban. „Ayrton vezetett. Borzalmas forgalomban voltunk, az emberek pedig észrevették, hogy mi vagyunk azok. Hirtelen száz ember termett ott körülöttünk. A lámpa aztán zöldre váltott, én meg átnyúltam, kivettem a kulcsot, és kidobtam az ablakon. Ayrton a kocsi alatt kereste a kulcsot, az emberek pedig körülállták, táncoltak. Igazán nagyon forgalmi dugó alakult ki. Hamarosan a rendőrök is megérkeztek, elég dühösek voltak. Aztán látták Ayrtont, és segíteni kezdtek neki a keresésben. Volt egy nagy egyenruhás fickó, aki mindenhol megnézte a földön” – mesélte a mindeközben persze jól mulató Berger.

Azok a James Bond-idők…

Az osztrák végül 1992-ben elbúcsúzott a McLarentől, a Ferrarihoz szerződött. Az utolsó, adelaide-i hétvégén azonban még kapott egy „búcsúajándékot”. Reggelinél a bőr pénztárcájában lévő bankkártyáit keresgélte, amikor is… „Ezek az idióták – csakis Ayrton Sena vagy Ron Dennis jöhetett szóba – mindent összeragasztottak a pénztárcámban pillanatragasztóval!” – emlékszik Berger, aki csak James Bond-időkként emlegeti közös, mókázással és őrültségekkel teli időszakukat.

„Mindenünk megvolt, amit csak anyagi szempontból meg lehet szerezni. Repülők, helikopterek, klassz birtok, remek karrier. De csak most, ahogy ma itt ülök, tudatosul bennem igazán, mennyire klassz is volt ez. Olyasfajta életet éltünk, amilyet az ember csak a James Bond-filmekben láthat. De minden James Bond-filmben van valami tragikus, és sajnos Ayrton is tragikus hős lett. Ő sosem csinált mást, csak versenyzett. Én viszont ismertem a valódi életet is, megvolt a diszkó-korszakom is. Olyasvalamit kellett tehát hoznom ebbe a barátságba, amit ő még nem ismert. Egy brazilnál senki sem tudhatja jobban, mit csinálnak egy diszkóban – ők erre születtek. De be kellett őt vezetni ebbe a világba, és aztán már boldogult.”

Miközben a pályán kívül Berger tanítgatta Sennát, a versenyeken általában fordított volt a szereposztás. Pedig Berger eleinte nem is gondolta, hogy ennyire nehéz dolga lesz a brazillal. „Amikor 1990-ben a McLarenhez mentem, arra gondoltam, Ayrton is csak egy lesz a többi csapattárs közül, nem lesz gond. A phoenixi versenyen gyorsabb voltam nála, én rajtoltam a pole-ból. Ezért aztán úgy gondoltam, rendben, még egy, nem lesz gond. A versenyen előtte voltam kilenc kör után, aztán túl keményen léptem a fékre, a lábam rácsúszott a gázpedálra, és nekimentem a falnak. Ayrton hazament, és elgondolkodott ezen” - Sennát ritkán előzte meg csapattárs, ez egy olyan eset volt, amit fel kellett dolgoznia, de egyébként:

„Tökéletesen játszotta a játszmát. Hamar ráeszméltem, hogy sokkal tapasztaltabb nálam. Én elég későn kezdtem versenyezni, ő már gyerekként gokartozott. Egyes részleteket sokkal hamarabb megértett, mint én. Ő már korábban mindent látott, miközben én még csak tanultam – annak ellenére, hogy egyidősek voltunk. A telemetrián láthattam, hogy a hátrányom nem a sebességemből adódik. Azért veszítettem hozzá képest, mert ő képes volt mindent jól összerakni.”

„Ez mindenre vonatkozik: az autó beállítására, a politikára, a koncentrációra, a fizikai állapotra. Ezekben így együtt, mindig előttem járt. Sokat tanultam tőle a szakmáról, a koncentrációról, a részletekre való odafigyelésről. Természetesen hihetetlenül gyors is volt, de a különbséget az adta, hogy mindent összerakott, legalább 98%-ban” – ismerte el Berger.

Az osztrák a szakmát, Senna az élet élvezetét tanulta el csapattársától – ez képezte kettejük örök, megbonthatatlan barátságának alapját. „Nagyon szép időket töltöttünk együtt, és igazán szerettem is vele lenni. Nagyszerű csapattárs volt. Az egyetlen gond csak az volt vele, hogy túlságosan gyors volt…”

( motorsportal.hu )

Vissza a bloghoz

Új hozzászólás Frissítés