A Formula-1-ben a balesetek során az egyik legnagyobb veszélyt a keletkezett tűzesetek jelentik. Annak érdekében, hogy az ilyen esetekből eredő sérülések mértékét minél jobban lecsökkentsék, nagy hangsúlyt fektetnek a megfelelő versenyzői ruházatokra.

Ennek megfelelően folyamatos fókusz jellemzi mind a versenyautókat, mind pedig versenypályák közvetlen környezetét. A pilóták versenyzői overalljai az elmúlt 30 év alatt folyamatos fejlődésen mentek keresztül, amelynek köszönhetően napjainkra a motorversenyzés legfelsőbb kategóriájára jellemző legmagasabb biztonsági előírásoknak is megfelelnek. Mintha a versenyzők második bőrrétege lenne, meg kell védeniük viselőit az esetleges tüzek során keletkezett lángokkal szemben, és meghatározott ideig még a 840°C-os hőséggel is sikeresen szembe kell szállniuk.

A Formula-1-es versenysorozat alapításának éveiben a pilóták által a versenyeken viselt ruhadaraboknak aligha volt némi közük a mai értelemben vett versenyzői overálokhoz. A kényelem és az elegancia dominált még akkor, valamint sokkal inkább munkaruházatnak tekintették azokat a viseleteket. Például a legendás hírű Juan Manuel Fangio sokkal nagyobb előnyben részesítette a rövid ujjú póló és az egyszerű szövetnadrág használatát, míg Michael Hawthorn sohasem ült be autójába anélkül, hogy csokornyakkendőjét ne viselte volna.

Az 1970-es évekre a pilóták versenyzői overáljai már nagyon sokat fejlődtek, ugyanis megjelentek már a magas tűzállósági jellemzőkkel rendelkező pamut anyagból készített öltözékek, amelyek már jóval nagyobb védelmet nyújtottak az esetleges tűzesetek alkalmával. A szakemberek állítása szerint gyökeres változás akkor következett be a versenyzői ruhadarabok tekintetében, miután az osztrák nemzetiségű Niki Lauda 1976-ban a nürburgringi versenyen egy hatalmas bukást követően örökkévalóságnak tűnő ideig a kigyulladt Ferrarijának fogságába került, és ahonnan szinte a csodával határos módon élve ki tudott jutni.

Az osztrák pilóta sajnálatos balesete óriási lökést adott a versenyzői overálok, és ruhadarabok fejlődésének. 1979-ben Niki Lauda, Carlos Reutemann és Mario Andretti voltak azok, akik első ízben versenyeztek olyan overálban, amely már 5 rétegű tűzálló anyag felhasználásával készült, éppúgy, mint a NASA által alkalmazott űrruha esetében. A Formula-1-ben általában egy varázslatos szó hangzik el akkor, amikor az előzőekben említett versenyzői overálokról esik szó, amely nem más, mint a Nomex. Ebből az alapanyagból azonban nemcsak a pilóták kezes-lábas öltözékét készítik, hiszen a versenyek során viselt összes többi ruhaneműnek is ugyan olyan szigorú biztonsági követelményeknek kell megfelelniük, mint a versenyzői overáloknak. A cipők, az alsóneműk, a kesztyűk, a sisak alatt használatos maszk éppúgy ebből a sokat emlegetett Nomexből áll össze. A versenypályán viselt ruhadarabok összetételének köszönhetően nemcsak az extrém hőmérsékleti viszonyoknak kell meghatározott ideig ellenállniuk, hanem meg kell védeniük viselőjét az esetleges tűzeset során keletkező gázokkal szemben is.

Természetesen ahhoz, hogy a fentieknek megfelelő tulajdonsággal rendelkező ruhadarabokat állítsanak elő, nem kevés pénzre van szükség. Az alkalmazott alapanyagoknak és a speciális technológiai eljárások miatt egy-egy versenyzői overál ára elérheti akár az 1.200 eurós nagyságrendet is.

Ahogyan azt már a Formula-1-nél megszokhattuk, minden egyes gramm számít, és ez nemcsak a versenyautók alkatrészeit érintően mondható el. Ez is az egyik legnagyobb előnye az előzőekben említett Nomex nevű anyagnak, hiszen az ebből készített ruhadarabok jóval kisebb súlyt képviselnek a hagyományos viseleteknél. A versenyzők által használt overál – amely általában 3 rétegű tűzálló anyagból áll össze – hozzávetőlegesen 1.9kg-ot nyom. Minden egyes ruhadarabot precíz módon állítanak össze, amelyet pontosan az adott egyénre szabottan készítenek el. Mivel technikai sportról van szó, így ezeknek az overáloknak a megtervezése és elkészítése is elképzelhetetlen lenne a számítástechnika nélkül. Speciális háromdimenziós programokkal teszik még pontosabbá a gyártást megelőző előkészületeket, hogy végül egy olyan viselet szülessen meg, amely maximális módon igazodik a pilóta testéhez, hogy utána megfelelő kényelmet is biztosítson. Ez ugyanis rendkívül fontos, hiszen csak egy kényelmes overálban tud maximálisan koncentrálni és teljesíteni a versenyző.

Ahogyan az már az előzőekben is említésre került, az overálok gyártásánál nagyon oda kell figyelni arra, hogy minden egyes szegletében a lehető legmegfelelőbb módon igazodjon a pilóta testéhez. Nem szabad például mindenhol merev, vastag darabokat alkalmazni, mint például a nyaki résznél, ahol flexibilisebb anyagot használnak. Erre azért van szükség, hogy kormányzás közben zavartalanul tudja forgatni a fejét a versenyző. A 3 rétegű ruha legbelső rétege például nem tartalmaz varrást, hogy még kényelmesebb legyen annak viselése a versenyző számára, hiszen egy-egy kifoszlott cérna rendkívül zavaró és irritáló tud lenni egy teljes versenytávon keresztül. De természetesen a versenyzői ruhatárral kapcsolatban nemcsak a komfortosság az egyedüli kritérium, amelynek teljesülnie kell, hiszen mindezt úgy kell elérni, hogy eközben kellően biztonságos is legyen viselője számára. Mivel a Formula-1-ben rendkívül gyors autókról van szó, a gyakran 300km/h-ás sebesség feletti száguldozás rendkívüli módon megviseli a szervezetet. A pilótafülkében meglehetősen nagy hőmérséklet uralkodik, különösképpen az olyan helyszíneken, mint például Malajzia, vagy Bahrein. Ez utóbbi versenypályán nem ritka, hogy a vezetői fülkében mérhető hőmérséklet értéke eléri akár az 50°C-ot is.

A Formula-1 szabálykönyve igen magas követelmények elé állítja a versenyzői ruházatokat. Az overálokra is szigorú tesztek vonatkoznak, amelyeket végre kell hajtani, mielőtt a Nemzetközi Automobil Szövetség véglegesen engedélyezi annak viselését. Nemcsak a 15 alkalommal végrehajtott mosásnak és kémiai tisztításnak kell ellenállnia, hanem a „tűzpróbán” is sikeresen át kell esnie. Mindezek mellett még a 820°C-ot is ki kell bírnia, amelyben 10 másodpercig tartózkodik egy-egy overál a tesztelés alkalmával.

A csapatok átlagban mindkét pilóta számára 3-3db overált biztosít minden egyes nagydíjhétvége során. A pilóták egy teljes szezon alatt körülbelül 16db overált „fogyasztanak el”, amely számérték a szponzorok változásával még akár nőhet is. A versenyek után pedig ezeket a ruhadarabokat a tisztítóba szállítják, hogy megszabadítsák őket a különböző szennyeződésektől.

A Formula-1-et figyelemmel kísérők számára minden bizonnyal nem hangzik ismeretlenül, hogy az autóversenyzés királykategóriájában használatos versenyautók egyes elemeinek meglehetősen extrém igénybevételeknek kell ellenállnia ahhoz, hogy a lehető legjobb teljesítmény biztosítására legyen képes a teljes konstrukció. Az F1-es betontorpedóknak tehát rendkívül szigorú előírásoknak kell megfelelniük, és ez alól természetesen a pilóták versenyzői ruházata sem lehet kivétel. Ennek érzékeltetéseként elmondható, hogy a háromrétegű Nomex anyagból készült versenyzői overálnak 11 másodpercen keresztül ellen kell állnia akár a 840°C-os hőségnek is. De hogy mennyire is extrém ez a körülmény? Egy szaunában mérhető maximális hőmérséklet például 100°C, míg egy lakástűz során keletkezett hőmérséklet hozzávetőlegesen 800°C-ot, valamint egy vulkánkitörés során a felszínre kerülő láva hőfoka hozzávetőlegesen 750…1.000°C közé tehető.