Egyáltalán nem meglepő, hogy a Formula-1 kapcsán a pilóták megfelelő fizikai erőnlétének biztosítása mellett a kiszáradás elleni védekezés is egyre nagyobb hangsúlyt kap. Egy-egy verseny alkalmával ugyanis a pilóta akár négy liternyi folyadékot is veszíthet, amelyet természetesen megfelelő módon pótolni kell. Éppen ezért a csapatok mindent megteszek annak érdekében, hogy versenyzőik a futam előtt és az alatt is biztosítani tudják a szükséges folyadék-utánpótlást.

A pilóták versenyre történő felkészítésének egyik eszköze az a kis kulacs, amelyet oly sokszor lehet látni a kezükben, amikor a boxban vannak, vagy éppen már a rajtrácson várakoznak. Ezekből tudják ugyanis magukba szívni a számukra igen fontos folyadékmennyiséget. A csapatok megpróbálják a lehető legtöbb folyadékot biztosítani a versenyzők részére, hogy minél frissebbek és fittebbek legyenek. Ebben a pilóták személyi edzőjének és terapeutájának van jelentős szerepe. A verseny ideje alatt a pilótafülke rendkívüli mértékben felmelegszik, ami miatt nagy lesz a versenyző folyadékvesztése. Ez pedig egyértelműen kihat a pilóta teljesítményére is. A cél tehát az, hogy ezt meg kell akadályozni.

Versenyzés közben egy különleges rendszer látja el folyadékkal a pilótákat, amely három fő összetevőből áll. Ebben az esetben a frissítő nedűvel feltöltött 1 literes kézi kulacs szerepét egy kis tartályként szolgáló tasak látja el, amely a pilótafülkében a versenyző bal keze felől helyezkedik el. A tasak pozícióját tekintve fontos, hogy a pilótafülke lehető legalacsonyabb pontjára kerüljön, hogy a viszonylag kis mérete – nagyjából 2 literes kapacitás – ellenére se befolyásolja a versenyautó tömegközéppontjának viszonyát. A folyadékadagoló rendszer további része egy műanyag cső, amely a pilóta sisakján keresztül vezeti be a folyadékot, valamint egy kisebb elektromos pumpa, amely segíti annak áramoltatását. Amikor a pilóta inni szeretne, akkor megnyomja a kormánykeréken erre a célra kialakított „Drinks” felirattal ellátott gombot, és máris folyadékhoz jut, ami tulajdonképpen nem más, mint tiszta víz!

Az is előfordulhat, hogy a vízellátó rendszer meghibásodik, és a pilóta nem bírja azt kikapcsolni. A sportitalok általában szénhidrátot is tartalmaznak, és abban az esetben, ha valami oknál fogva az kifolyik, enyhén ragacsossá válik. Ha az ilyen folyadék a pilóta arcába fröccsenne, vagy éppen a sisakrostélyra is jutna belőle, elég kellemetlen helyzetet teremtene. Éppen ezért sokkal előnyösebb a víz használata.

Annak, hogy a versenyző mennyi folyadékot fogyaszt el a futam alatt, illetve mennyit kell használnia ezt a rendszert, sokféle oka van. Ilyenek például a hőmérsékleti és a páratartalom értékei. A pilótának minden esetben 100%-ig frissnek kell lennie, amihez minden egyes pályán más és más feltételek társulnak. Malajziában például rendkívül nagy a forróság és a levegő páratartalma, éppen ezért a versenyzőknek nagy a folyadékvesztesége. Enyhébb körülmények esetén – mint például az Európai Nagydíjon – már ez nem olyan számottevő.

Mindezek mellett a pilóták edzettségi szintje, és ebből eredően a vezetésre felhasznált energiamennyiség is döntően befolyásolja, hogy milyen gyakran használják ezt a rendszert. Annak ellenére, hogy ez is a Formula-1-es versenyautó részét képezi, nem valószínű, hogy a közeljövőben átalakításra kerülne, szemben az autó más szerkezeti-, vagy aerodinamikai elemeivel. A pilótáknak meglehetősen rövid ideig kell azt használni, és a már amúgy is minimalizált súly miatt nem igazán lenne indokolt annak változtatása.