Első ránézésre talán semmi különös nem fedezhető fel a lenti képen látható bukósisakon, pedig a Formula-1-ben jelenleg használt fejvédők a legkorszerűbb anyagok és technológiák felhasználása révén igyekeznek maximális védelmet nyújtani viselőjének.

A Formula-1 eseményeit figyelemmel kísérők emlékezetében minden bizonnyal még élénken él Felipe Massa 2009-es Magyar Nagydíjon elszenvedett sajnálatos balesete, amikor a Mansell kanyar felé történt száguldása közben az előtte jó pár méterrel haladó Brawn GP versenyautóról elszabadult rugó nekicsapódott a brazil sisakjának. A lengéscsillapító elem pontosan a sisakrostély és a sisak héjszerkezetének találkozásánál érte Massa bukósisakját, amely rendkívül súlyos sérüléseket okozott a mára teljesen felépült brazil pilótánál.

A fentiekben említett esetet követően az FIA kivizsgálta az akkori F1-es bukósisakok biztonsági szintjét, és olyan fejlesztést eszközölt, amelynek köszönhetően a jövőben elkerülhetőek lesznek az ehhez hasonló balesetek. Az elmúlt években elvégzett kutatások és kísérletek során abszolút egyértelművé vált, hogy az F1-es sisakok leggyengébb pontja a polikarbonátból készített sisakrostély. A sok-sok próbálkozás és teszt eredményeképpen született meg az a mindösszesen 1.200 grammot képviselő, szénszálas anyag felhasználásával összeállított sisaktest, amely képes deformáció, és egyéb mechanikai sérülések nélkül elviselni akár 55 tonnás terhelést is. Szilárdsága mellett tűzállósági tulajdonságai is figyelemre méltók, hiszen 30 másodpercen keresztül 800°C-os hőterhelésnek kitéve (egy esetleges tűz esetén) sem haladja meg a sisakon belüli hőmérséklet a 70°C-os értéket. Ezeknek a paramétereknek pedig az FIA előírásai alapján elkészített 8860-as típusjelzésű bukósisak felel meg, amelynek kifejlesztése és elkészítése az FIA Institute érdemeit dicséri.

A különleges erősítésű bukósisakok az autósportban egyáltalán nem ismeretlenek, hiszen a sebesség mámorában élő pilóták körében használatosak az Arai, a Schuberth, vagy akár a Bell márkanevek. Ahogyan az viszont a technikai sportok esetében lenni szokott, úgy ezen fejvédők tekintetében is elmondható a folyamatos fejlődésre, illetve fejlesztésre való igény.

Ezt bizonyítja, hogy az idei évre további erősítést kapott az előzőleg említett 8860-as számmal ellátott bukósisak. A polikarbonát sisakrostély felső szélén egy Zylon anyagból készült szalagot helyeztek el, amellyel nagyobb szilárdságot lehet biztosítani a sisak leggyengébbnek mondható részén.

Nézzük meg néhány szóban, milyen anyag is voltaképpen a Zylon. A Toyobo Corporation által gyártott szintetikus polimerről van szó, amelyet egy nonprofit kutatóintézet, az SRI International fejlesztett ki az 1980-as években. A kevlárhoz hasonlóan a Zylon felhasználásával elkészített szerkezet igen nagy mechanikai szilárdságot kap, mindamellett, hogy kiváló hőállósági tényezővel is büszkélkedhet. Ez a különleges jellemzőkkel rendelkező anyag a sportszergyártásban (pl. teniszütők készítése) is ismert, de a csúcstechnológiák felhasználásában élenjáró iparágban, az űrkutatásban is megfordul, ahol többek között a Marsra felvitt kutatórobotok bizonyos alkatrészei is ebből az anyagból készítik.

Visszatérve a Formula-1-re, ez a speciális 50mm széles Zylon szalag a sisakrostély legfelső élére kerül fel, és teljes hosszában lefedi azt. Méretéből adódóan a szalag egyik fele a polikarbonát lemezt, míg a másik 25mm-es szélességű rész pedig a sisaktest és a sisakrostély találkozásának vonalát fedi le, extra védelmet nyújtva ezzel a bukósisak leggyengébb részének. Kialakításából adódóan természetesen nem korlátozza a pilótát a szabad kilátásban, és még a Formula-1-ben jelentős szerepet játszó reklámfeliratok elhelyezésének sem szab határt.

Az FIA Institute műszaki tanácsadója, Andy Mellor elmondása szerint a Zylon kissé eltér a sisak héjszerkezetének elkészítésénél használt szénszálas anyagtól. „A tesztek során azt vettük észre, hogy erre a feladatra a Zylon jobb tulajdonságokkal rendelkezik a karbonnál, ami leginkább a jobb energia-elnyelő képességéből adódik. A célunk az volt, hogy olyan anyagot válasszunk ki, amely a sisakrostélyt oly módon erősíti meg, hogy az végül a lehető legjobb teljesítmény-súly aránnyal rendelkezzen. Ennek következtében pedig az általunk alkalmazott Zylonnal a sisakrostély súlya mindössze 70 grammal lett csak nehezebb, de ez az áldozat kellett ahhoz, hogy a sisak ezen részének szilárdságát a duplájára növeljük.” – nyilatkozta elégedetten Andy Mellor.

A Zylon névvel illetett szintetikus polimer egy viszonylag széles körben elterjedt anyag, hiszen használják azt a golyóálló mellények gyártásához, a hómobil-lánctalpak megerősítéséhez, valamint a versenyhajók elkészítésénél egyaránt. Mindezek mellett természetesen az autósportban tevékenykedő mérnökök is előszeretettel használják a Zylont, hiszen a 2007-es szezon óta a Formula-1-es versenyautók pilótafülkéjének szilárdságát is eme anyag segítségével fokozzák, de ugyancsak megtalálhatóak az F1-es autók kerekeinek egy esetleges ütközés során bekövetkező leszakadásának megakadályozását szolgáló kerékpántok elkészítési technológiájában is.

Azt hiszem, hogy a Zylon-szalaggal történő megerősítés csak az első lépés a bukósisakok extra szilárdságának érdekében elkezdett fejlesztési folyamatnak. A 2011-es évben használt fejvédők kifejlesztésében döntő szerepet játszott FIA Institute és a bukósisak-gyártók ugyanis folyamatosan kutatják a sisakrostély gyártásához a lehető legjobb teljesítményt nyújtó anyagokat, melyek között szerepel többek között az átlátszó kerámia is.