2015.01.22. 10:49, Margit-1225
„Vettel egy győztes tapasztalatát hozza magával…” – Ezzel a rövid mondattal indokolta egy decemberi sajtótájékoztatón Maurizio Arrivabene, a Ferrari új – vagy talán mondhatjuk inkább, „aktuális” – csapatvezetője a német pilóta igazolását. Ebben aztán tényleg minden benne van. Rövid, velős és lényegre törő indoklás, ugyanakkor kellően riasztó azok számára, akik most Maranellóban ülnek, és éjjel-nappal építik az új autót.
Január 30-án kell a világnak megmutatni a 2015-ös Ferrarit, ami nemcsak dizájnban és felépítésben, de a csapat reményei szerint eredményekben is meredeken különbözik majd az F14 T-től.
A tavalyi szezon végén, a világ a Mercedes-dominancia és a két pilóta személyes háborújára koncentrálva talán megengedőbb volt az olasz csapat bukdácsolásával szemben – persze ezt a tifosiról aligha mondhatjuk el.
Hullottak a főnökök, megszégyenült, leszegett fejű vezetőket láttunk, akik hol sértődötten ködösítettek a jövőt firtató újságírói kérdéseknél, hol egyszerűen nem válaszoltak. Úgy tűnik, letisztult minden, úgyhogy itt az ideje nekünk is kicsit tisztába tenni a Scudeira idei felállását.
Az új csapatvezető a mindössze hét és fél hónapig regnáló Marco Mattiacci helyére érkezik. Utóbbi láthatóan sokkal-sokkal több ősz hajszálat növesztett ez alatt a bő fél év alatt, mint korábban… talán nem véletlen.
Még az ő neve alatt érkezett Vettel, egyfajta búcsúajándékként. Nehéz nem érezni keserűséget a távozásában, bár ezt utolsó komolyabb interjújában a Ferrari vezetőjeként ezt nagyon tagadta. „Ezt az időszakát az életemnek nagy lelkesedéssel éltem, rengeteg szenvedélyes dolgozó társaságában. Nem érzem kudarcnak az utóbbi hónapokat, Én tizenöt éve vagyok Ferrari-dolgozó, nem hét hónapja. Nagy megtiszteltetés volt ez számomra.”
Persze a végére azért csak odabiggyesztette a mondatot, amit megfáradt, vesztes küzdelmek után szokás mondani: „Ami nem öl meg, az megerősít…”
Tehát minden PR-kozmetikázás ellenére végül kudarcos lett ez a hét hónap, ezért sem meglepő, hogy Mattiacci helyére egy olyan vezető érkezett Maurizio Arrivabene személyében, akinek sokkal inkább van kommunikációs tapasztalata csapaton belül és kívül egyaránt, mint elődeinek.
Első ránézésre ennek szükségessége feleslegesnek tűnhet, de ha kicsit jobban megnézzük az 58 éves bresciai születésű üzletember szakmai önéletrajzát, azonnal látni fogjuk, miért bízik benne a Scudeira.
Arrivabene 1997-ben csatlakozott a Philip Morrishoz, melynek legismertebb terméke a Marlboro. Marketing- és sales-vezetőként egy olyan légkörben, ahol a világ lassan leszokna a dohányzásról, elég nehéz pozícióba érkezett, de pár év múlva már alelnöke volt a cégnek. Ezalatt közelebbi kapcsolatba került a Ferrari csapatával, miután egyik fő szponzorként ott virít a Marlboro-logó az autókon.
2010-től már Párizsban, a rendszeresen ülésező FIA F1 Bizottságban is állandó helye volt mint általános szponzori képviselője a versenysorozat összes támogatójának. Tehát Arrivabene közel van a tűzhöz és tud is vele bánni…
„Nemcsak a Ferrari világát érti, de átlátja azt a vezetést is, ami meghatározza az irányvonalait a sportnak” – lelkesedett érte Sergio Marchionne.
De ha a Ferrari elnökének bizakodása nem lenne elég, akkor említsük meg az apró tényt, miszerint 2012-óta Arrivabene az FC Juventus vezetőségének is oszlopos tagja, úgyhogy annyira olasz, amennyire csak lehet, annyira dörzsölt, amennyire kell, és pont olyan sikereket várnak tőle, amilyeneket mondjuk Mattiacci már csak azért sem tudott felmutatni, mert egy sokkal egyenesebb, direktebb kommunikációt képviselt.
Hiába virágoztatta fel az észak-amerikai Ferrari-eladásokat, hiába ismerte mindenki sikeres üzletembernek, itt kevés volt a nyílt, lényegre törő kommunikáció. Persze ahhoz kellően intelligens, hogy a megfelelő módon adja át a stafétabotot – annak ellenére, hogy számára ez az év a lehető legmegalázóbban végződött.
„Sok sikert kívánok neki, ő nagyon kompetens ember, és biztos vagyok benne, hogy a rajongók – beleértve engem is – megkapják végre azokat az eredményeket az ő vezetése alatt, amiket várnak.”
A felszínen minden a jobb eredmények hiányáról szól. De ha a lényeget szeretnénk tetten érni Mattiacci menesztésében, csak bele kell pillantanunk a 43 éves vezető távozását bejelentő belső levelezésbe, amit az Autosport.com szerzett meg még tavaly: „Mindennél fontosabb számomra, hogy a Ferrari továbbra is döntéshozó pozícióban maradjon az F1 vezetőségében.”
Ennyi.
Hiába hozott jó embereket Mattiacci, hibába látott át Alonso év végi blöffjén és eresztette szélnek, hiába strukturálta át a csapatot belülről, egy dolgot nem tartott fontosnak: Bernie Ecclestone-nal nagyon jóban maradni, ahogy azt a korábbi Ferrari-főnökök tették.
Sok pletyka kering arról, hogy az olasz sokszor az agyára ment az öregnek, folyamatosan változtatásokat és újításokat sürgetve az F1 mindenható urától. Mattiacci pilótaorientált, versenyalapú sikerekben bízott, de Arrivabene politikus, ha kell, olyan irányba mozdítva az F1 szabályozását, ami a Ferrarinak kedvez.
Persze a biztonság kedvéért az új főnök is újrastrukturálta a csapatot.
A nagyágyú James Allison lett a technikai igazgató, aki alá a két legfontosabb pozícióba két hazai, Ferrari-nevelésű mérnököt ültetett: Simone Resta lett a vezető tervező, míg az erőforrásokért felelős igazgató Mattia Binotto.
Allison a központi ember, aki gyakorló repülőpilótaként otthonosan mozog aerodinamikában, ugyanakkor mivel a kilencvenes évek óta az F1 világában él, szinte mindenre rálát, legyen az erőforrás, technika, vagy akár szabályrendszeri anomália, ahogy ezt a legutóbbi példa mutatja.
Ő vette ugyanis észre, hogy a 15-ös szezonra vonatkozó szabályzatban nincs végső határidő, ameddig a motor specifikációit el kell küldeni az FIA-nak, tehát elméletben fejleszthetnek egész évben. Volt ugyan egy kimondatlan, szokásjogszerű valami, amit a csapatok tartottak (az évad első versenyéig), de papíron ez nem szerepelt.
És ez az F1 már rég nem "gentleman’s agreement" alapon működik.
Allison dörzsölt öreg róka, máris adott a Ferrari csapatának némi okot a büszkeségre. Amikor 2013-végén megérkezett, már pont nem tudott beleszólni az akkori autó fejlesztésébe, de a 2015-ös modell teljes egészében az ő keze munkája. Ha pedig kétségeink lennének, hogy mennyire érti a szakmáját, csak a 2013-as Lotust kell összehasonlítani a 2014-essel. Előbbi Allison vezetése alatt épült, utóbbi már nem.
Tehát tényleg erősít a Scuderia – emberben, fegyelemben, politikában. Pilótákban már ennél jobban nem tud, Vettel és Räikkönen minden tekintetben tökéletes választás, előbbi pedig hangulati tényezőként is hozza magával a nosztalgikus emlékét egy másik német pilótának, egy másik Ferrari-sikersorozattal.
A nagyfőnökökhöz visszatérve pedig érdemes kicsit átgondolni Arrivabene első nagy interjújának pár mondatát, ami pont azt a pozíciót próbálja cáfolni, amit Marchionne vár tőle: „Politikai szinten a Ferrari nem ezt szeretné, ami nekünk jó, hanem azt, ami a sportnak jót tesz.”
Talán igazat mond, de talán csak leszóltak felülről, hogy kicsit puhítson a kialakult képen magáról, ami akárhogy is nézzük, egy kemény, dörzsölt üzletember képe, aki szoros gyeplővel hajtja majd a csapatot a győzelem felé.
„2015-ben elég lenne pár győzelem. Egy Vettellel, egy Kimivel. Ha négyet nyerünk, a mennyországban éreznénk magunkat. Hiába kérdezgetnek az emberek arról, hogy mi változik majd a pályán, nincs varázspálcám. Olyan környezetből jövök, ahol sokat fejlődtem, rengeteg tapasztalatot szereztem. Tudom, hogyan kell motiválni embereket, kihozni belőlük a legjobbat…”
És valóban. Ha papíron nézzük, Allison és Arrivabene együtt ütős páros lehet, a munkát elkezdték, Vettel az év első napjaiban már a “gyárban” serénykedett, széles vigyorral készítve magáról fotókat a csapattal, kicsit tanulva az olasz nyelvet, pörgetve a Ferrari imázs-kampányát.
A következő lépés az autó bemutatása lesz 30-án, az akkor megszokott ígéretekkel, aztán a tesztek, és talán ott, Jerez idején lehet elképzelésünk arról, merre is tart a vörös csapat.
Jót tenne a sportnak egy újra szárnyaló Ferrari, de ne feledjük, az olaszok legendás autói mindig is többet jelentettek puszta versenyzésnél, és könnyen lehet, jó eséllyel a valódi cél kicsit jobban megtámogatni a csapat szekerét felülről.
A Ferrari minden területen kiváltságos, és ezt maximálisan kihasználja. Ezt remekül érzékelteti, ahogy a versenyeken a paddock club vendégei sem léphetnek a csapat részlegébe, hiába fizettek akár több millió forintot. Ha kell egy vörös szigetelőszalaggal, de egyértelművé teszik: ez kérem, a Ferrari! Eddig és ne tovább!
És ne feledjük azt az 5%-ot sem, ami mindössze azért jár az olasz csapatnak, mert... nos... csak. A „Ferrari Payment”. Ezen a pár éve készült grafikán remekül látni, hogy a teljes profitból alapból kap 90 millió dollárt a csapat, így az a furcsa helyzet áll elő, hogy bár anno a Red Bull nyerte a konstruktőri bajnokságot, a Ferrari még így is többet keresett, mint bármelyik csapat éves szinten.
A Scuderia tehát különleges csapat, különleges kiváltságokkal, különleges elbánást várva a F1 minden területén, és ha ezt az eredmények nem indokolják, megkeresik a kiskapukat és előveszik a lobbistákat.
Végül is ez egy technikai sport, ugye? Az új vezetés pedig nagyot lökhet a csapat megítélésén idén. Ha másként nem megy, érveléstechnikával mindenképp.
( motorsportal.hu )
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
